hátrány

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

hátra +‎ -ny. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈhaːtraːɲ]
  • Hyphenation: hát‧rány

Noun[edit]

hátrány ‎(plural hátrányok)

  1. drawback, disadvantage

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative hátrány hátrányok
accusative hátrányt hátrányokat
dative hátránynak hátrányoknak
instrumental hátránnyal hátrányokkal
causal-final hátrányért hátrányokért
translative hátránnyá hátrányokká
terminative hátrányig hátrányokig
essive-formal hátrányként hátrányokként
essive-modal
inessive hátrányban hátrányokban
superessive hátrányon hátrányokon
adessive hátránynál hátrányoknál
illative hátrányba hátrányokba
sublative hátrányra hátrányokra
allative hátrányhoz hátrányokhoz
elative hátrányból hátrányokból
delative hátrányról hátrányokról
ablative hátránytól hátrányoktól
Possessive forms of hátrány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hátrányom hátrányaim
2nd person sing. hátrányod hátrányaid
3rd person sing. hátránya hátrányai
1st person plural hátrányunk hátrányaink
2nd person plural hátrányotok hátrányaitok
3rd person plural hátrányuk hátrányaik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2