hímnem

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

hím (male) +‎ nem (gender)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhiːmnɛm]
  • Hyphenation: hím‧nem

Noun

[edit]

hímnem (plural hímnemek)

  1. male sex
  2. (grammar) masculine gender
    Coordinate terms: nőnem, semlegesnem

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative hímnem hímnemek
accusative hímnemet hímnemeket
dative hímnemnek hímnemeknek
instrumental hímnemmel hímnemekkel
causal-final hímnemért hímnemekért
translative hímnemmé hímnemekké
terminative hímnemig hímnemekig
essive-formal hímnemként hímnemekként
essive-modal
inessive hímnemben hímnemekben
superessive hímnemen hímnemeken
adessive hímnemnél hímnemeknél
illative hímnembe hímnemekbe
sublative hímnemre hímnemekre
allative hímnemhez hímnemekhez
elative hímnemből hímnemekből
delative hímnemről hímnemekről
ablative hímnemtől hímnemektől
non-attributive
possessive - singular
hímnemé hímnemeké
non-attributive
possessive - plural
hímneméi hímnemekéi
Possessive forms of hímnem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hímnemem hímnemeim
2nd person sing. hímnemed hímnemeid
3rd person sing. hímneme hímnemei
1st person plural hímnemünk hímnemeink
2nd person plural hímnemetek hímnemeitek
3rd person plural hímnemük hímnemeik
[edit]

Further reading

[edit]
  • hímnem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN