hatály

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From the verb hat (capable of doing someting) +‎ -ály. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhɒtaːj]
  • Hyphenation: ha‧tály
  • Rhymes: -aːj

Noun

[edit]

hatály (plural hatályok)

  1. (law) effect, power, force
    azonnali hatállyaleffective immediately
    hatályba lépto come into effect

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative hatály hatályok
accusative hatályt hatályokat
dative hatálynak hatályoknak
instrumental hatállyal hatályokkal
causal-final hatályért hatályokért
translative hatállyá hatályokká
terminative hatályig hatályokig
essive-formal hatályként hatályokként
essive-modal
inessive hatályban hatályokban
superessive hatályon hatályokon
adessive hatálynál hatályoknál
illative hatályba hatályokba
sublative hatályra hatályokra
allative hatályhoz hatályokhoz
elative hatályból hatályokból
delative hatályról hatályokról
ablative hatálytól hatályoktól
non-attributive
possessive - singular
hatályé hatályoké
non-attributive
possessive - plural
hatályéi hatályokéi
Possessive forms of hatály
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hatályom hatályaim
2nd person sing. hatályod hatályaid
3rd person sing. hatálya hatályai
1st person plural hatályunk hatályaink
2nd person plural hatályotok hatályaitok
3rd person plural hatályuk hatályaik

Derived terms

[edit]
Expressions

See also

[edit]

Further reading

[edit]
  • hatály in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN