hegedű

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

A native word, probably becoming a noun from a participle. The root is of unknown origin. For the ending, compare fésű, seprű.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhɛɡɛdyː]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: he‧ge‧dű
  • Rhymes: -dyː

Noun

[edit]

hegedű (plural hegedűk)

  1. violin (string instrument)

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative hegedű hegedűk
accusative hegedűt hegedűket
dative hegedűnek hegedűknek
instrumental hegedűvel hegedűkkel
causal-final hegedűért hegedűkért
translative hegedűvé hegedűkké
terminative hegedűig hegedűkig
essive-formal hegedűként hegedűkként
essive-modal
inessive hegedűben hegedűkben
superessive hegedűn hegedűkön
adessive hegedűnél hegedűknél
illative hegedűbe hegedűkbe
sublative hegedűre hegedűkre
allative hegedűhöz hegedűkhöz
elative hegedűből hegedűkből
delative hegedűről hegedűkről
ablative hegedűtől hegedűktől
non-attributive
possessive - singular
hegedűé hegedűké
non-attributive
possessive - plural
hegedűéi hegedűkéi
Possessive forms of hegedű
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hegedűm hegedűim
2nd person sing. hegedűd hegedűid
3rd person sing. hegedűje hegedűi
1st person plural hegedűnk hegedűink
2nd person plural hegedűtök hegedűitek
3rd person plural hegedűjük hegedűik

Derived terms

[edit]
Compound words

References

[edit]
  1. ^ hegedű in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • hegedű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN