helyzete

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

helyzet +‎ -e(possessive suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈhɛjzɛtɛ]
  • Hyphenation: hely‧ze‧te

Noun[edit]

helyzete

  1. third-person singular (single possession) possessive of helyzet

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative helyzete
accusative helyzetét
dative helyzetének
instrumental helyzetével
causal-final helyzetéért
translative helyzetévé
terminative helyzetéig
essive-formal helyzeteként
essive-modal
inessive helyzetében
superessive helyzetén
adessive helyzeténél
illative helyzetébe
sublative helyzetére
allative helyzetéhez
elative helyzetéből
delative helyzetéről
ablative helyzetétől

See also[edit]