helyzet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

hely +‎ -zet

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈhɛjzɛt]
  • (file)
  • Hyphenation: hely‧zet

Noun[edit]

helyzet (plural helyzetek)

  1. situation (one's status with regard to circumstances)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative helyzet helyzetek
accusative helyzetet helyzeteket
dative helyzetnek helyzeteknek
instrumental helyzettel helyzetekkel
causal-final helyzetért helyzetekért
translative helyzetté helyzetekké
terminative helyzetig helyzetekig
essive-formal helyzetként helyzetekként
essive-modal
inessive helyzetben helyzetekben
superessive helyzeten helyzeteken
adessive helyzetnél helyzeteknél
illative helyzetbe helyzetekbe
sublative helyzetre helyzetekre
allative helyzethez helyzetekhez
elative helyzetből helyzetekből
delative helyzetről helyzetekről
ablative helyzettől helyzetektől
Possessive forms of helyzet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. helyzetem helyzeteim
2nd person sing. helyzeted helyzeteid
3rd person sing. helyzete helyzetei
1st person plural helyzetünk helyzeteink
2nd person plural helyzetetek helyzeteitek
3rd person plural helyzetük helyzeteik

Derived terms[edit]

See also[edit]