holtverseny

Hungarian

Etymology

holt- (“equal”) +‎ verseny (“race, competition, contest”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈholtvɛrʃɛɲ]
• Hyphenation: holt‧ver‧seny
• Rhymes: -ɛɲ

Noun

holtverseny (plural holtversenyek)

1. (idiomatic) dead heat, draw, tie

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	holtverseny	holtversenyek
accusative	holtversenyt	holtversenyeket
dative	holtversenynek	holtversenyeknek
instrumental	holtversennyel	holtversenyekkel
causal-final	holtversenyért	holtversenyekért
translative	holtversennyé	holtversenyekké
terminative	holtversenyig	holtversenyekig
essive-formal	holtversenyként	holtversenyekként
essive-modal	—	—
inessive	holtversenyben	holtversenyekben
superessive	holtversenyen	holtversenyeken
adessive	holtversenynél	holtversenyeknél
illative	holtversenybe	holtversenyekbe
sublative	holtversenyre	holtversenyekre
allative	holtversenyhez	holtversenyekhez
elative	holtversenyből	holtversenyekből
delative	holtversenyről	holtversenyekről
ablative	holtversenytől	holtversenyektől
non-attributive possessive - singular	holtversenyé	holtversenyeké
non-attributive possessive - plural	holtversenyéi	holtversenyekéi

Possessive forms of holtverseny
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	holtversenyem	holtversenyeim
2nd person sing.	holtversenyed	holtversenyeid
3rd person sing.	holtversenye	holtversenyei
1st person plural	holtversenyünk	holtversenyeink
2nd person plural	holtversenyetek	holtversenyeitek
3rd person plural	holtversenyük	holtversenyeik

Further reading

• holtverseny in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN