hosszú

See also: Hosszú

Hungarian

Alternative forms

• hosszó (dialectal)
• hosszi (dialectal, archaic)
• hoszjú (archaic)

Etymology

From Old Hungarian hoszjú or hozu (*hosszú), from Proto-Uralic *koćɜ; cognates include Komi-Zyrian кузь (kuź, “long”) and Northern Mansi хоса (hosa /⁠χosa⁠/, “long”). Erzya кувака (kuvaka, “long”) and Moksha кувака (kuvaka, “long”) probably derive from Proto-Finno-Ugric *kawka (“long”), which has no known reflex in Hungarian. The ssz can be explained by assimilation from an original szj, which yields the earlier archaic form hoszjú.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhosːuː]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: hosz‧szú
• Rhymes: -suː

Adjective

hosszú (comparative hosszabb, superlative leghosszabb)

1. long

   Antonym: rövid

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	hosszú	hosszúak
accusative	hosszút	hosszúakat
dative	hosszúnak	hosszúaknak
instrumental	hosszúval	hosszúakkal
causal-final	hosszúért	hosszúakért
translative	hosszúvá	hosszúakká
terminative	hosszúig	hosszúakig
essive-formal	hosszúként	hosszúakként
essive-modal	—	—
inessive	hosszúban	hosszúakban
superessive	hosszún	hosszúakon
adessive	hosszúnál	hosszúaknál
illative	hosszúba	hosszúakba
sublative	hosszúra	hosszúakra
allative	hosszúhoz	hosszúakhoz
elative	hosszúból	hosszúakból
delative	hosszúról	hosszúakról
ablative	hosszútól	hosszúaktól
non-attributive possessive – singular	hosszúé	hosszúaké
non-attributive possessive – plural	hosszúéi	hosszúakéi

Derived terms

• hossz
• hosszadalmas
• hosszan
• hosszában
• hosszúság

Compound words

• hosszúlépés

Expressions

• hosszú lélegzetű

Further reading

• hosszú in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.