idióta

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: idiota and idiotā

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin idiota, from Ancient Greek ἰδιώτης (idiṓtēs, layman) (literally, "private person").

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈidiʲoːtɒ]
  • Hyphenation: idi‧ó‧ta

Noun[edit]

idióta (plural idióták)

  1. idiot

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative idióta idióták
accusative idiótát idiótákat
dative idiótának idiótáknak
instrumental idiótával idiótákkal
causal-final idiótáért idiótákért
translative idiótává idiótákká
terminative idiótáig idiótákig
essive-formal idiótaként idiótákként
essive-modal
inessive idiótában idiótákban
superessive idiótán idiótákon
adessive idiótánál idiótáknál
illative idiótába idiótákba
sublative idiótára idiótákra
allative idiótához idiótákhoz
elative idiótából idiótákból
delative idiótáról idiótákról
ablative idiótától idiótáktól
Possessive forms of idióta
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. idiótám idiótáim
2nd person sing. idiótád idiótáid
3rd person sing. idiótája idiótái
1st person plural idiótánk idiótáink
2nd person plural idiótátok idiótáitok
3rd person plural idiótájuk idiótáik