igeszemlélet

Hungarian

Etymology

ige (“verb”) +‎ szemlélet (“aspect”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiɡɛsɛmleːlɛt]
• Hyphenation: ige‧szem‧lé‧let

Noun

igeszemlélet (plural igeszemléletek)

1. (grammar) aspect (a grammatical quality of a verb)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	igeszemlélet	igeszemléletek
accusative	igeszemléletet	igeszemléleteket
dative	igeszemléletnek	igeszemléleteknek
instrumental	igeszemlélettel	igeszemléletekkel
causal-final	igeszemléletért	igeszemléletekért
translative	igeszemléletté	igeszemléletekké
terminative	igeszemléletig	igeszemléletekig
essive-formal	igeszemléletként	igeszemléletekként
essive-modal	—	—
inessive	igeszemléletben	igeszemléletekben
superessive	igeszemléleten	igeszemléleteken
adessive	igeszemléletnél	igeszemléleteknél
illative	igeszemléletbe	igeszemléletekbe
sublative	igeszemléletre	igeszemléletekre
allative	igeszemlélethez	igeszemléletekhez
elative	igeszemléletből	igeszemléletekből
delative	igeszemléletről	igeszemléletekről
ablative	igeszemlélettől	igeszemléletektől
non-attributive possessive - singular	igeszemléleté	igeszemléleteké
non-attributive possessive - plural	igeszemléletéi	igeszemléletekéi

Possessive forms of igeszemlélet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	igeszemléletem	igeszemléleteim
2nd person sing.	igeszemléleted	igeszemléleteid
3rd person sing.	igeszemlélete	igeszemléletei
1st person plural	igeszemléletünk	igeszemléleteink
2nd person plural	igeszemléletetek	igeszemléleteitek
3rd person plural	igeszemléletük	igeszemléleteik