illetéktelen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

illeték +‎ -telen, from illet +‎ -ék. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈilːɛteːktɛlɛn]
  • Hyphenation: il‧le‧ték‧te‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective

[edit]

illetéktelen (comparative illetéktelenebb, superlative legilletéktelenebb)

  1. unauthorized

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative illetéktelen illetéktelenek
accusative illetéktelent illetékteleneket
dative illetéktelennek illetékteleneknek
instrumental illetéktelennel illetéktelenekkel
causal-final illetéktelenért illetéktelenekért
translative illetéktelenné illetéktelenekké
terminative illetéktelenig illetéktelenekig
essive-formal illetéktelenként illetéktelenekként
essive-modal illetéktelenül
inessive illetéktelenben illetéktelenekben
superessive illetéktelenen illetékteleneken
adessive illetéktelennél illetékteleneknél
illative illetéktelenbe illetéktelenekbe
sublative illetéktelenre illetéktelenekre
allative illetéktelenhez illetéktelenekhez
elative illetéktelenből illetéktelenekből
delative illetéktelenről illetéktelenekről
ablative illetéktelentől illetéktelenektől
non-attributive
possessive - singular
illetéktelené illetékteleneké
non-attributive
possessive - plural
illetéktelenéi illetéktelenekéi

Derived terms

[edit]

Noun

[edit]

illetéktelen (plural illetéktelenek)

  1. unauthorized person

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative illetéktelen illetéktelenek
accusative illetéktelent illetékteleneket
dative illetéktelennek illetékteleneknek
instrumental illetéktelennel illetéktelenekkel
causal-final illetéktelenért illetéktelenekért
translative illetéktelenné illetéktelenekké
terminative illetéktelenig illetéktelenekig
essive-formal illetéktelenként illetéktelenekként
essive-modal
inessive illetéktelenben illetéktelenekben
superessive illetéktelenen illetékteleneken
adessive illetéktelennél illetékteleneknél
illative illetéktelenbe illetéktelenekbe
sublative illetéktelenre illetéktelenekre
allative illetéktelenhez illetéktelenekhez
elative illetéktelenből illetéktelenekből
delative illetéktelenről illetéktelenekről
ablative illetéktelentől illetéktelenektől
non-attributive
possessive - singular
illetéktelené illetékteleneké
non-attributive
possessive - plural
illetéktelenéi illetéktelenekéi

References

[edit]
  1. ^ illetéktelen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]