intrika

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Czech[edit]

Noun[edit]

intrika f

  1. intrigue

Related terms[edit]


Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Intrigue, from French intrigue (scheme, plot), back-formation from intriguer (to intrigue, puzzle). Influenced by intrikál.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈintrikɒ]
  • Hyphenation: int‧ri‧ka

Noun[edit]

intrika (plural intrikák)

  1. intrigue

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative intrika intrikák
accusative intrikát intrikákat
dative intrikának intrikáknak
instrumental intrikával intrikákkal
causal-final intrikáért intrikákért
translative intrikává intrikákká
terminative intrikáig intrikákig
essive-formal intrikaként intrikákként
essive-modal
inessive intrikában intrikákban
superessive intrikán intrikákon
adessive intrikánál intrikáknál
illative intrikába intrikákba
sublative intrikára intrikákra
allative intrikához intrikákhoz
elative intrikából intrikákból
delative intrikáról intrikákról
ablative intrikától intrikáktól
Possessive forms of intrika
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. intrikám intrikáim
2nd person sing. intrikád intrikáid
3rd person sing. intrikája intrikái
1st person plural intrikánk intrikáink
2nd person plural intrikátok intrikáitok
3rd person plural intrikájuk intrikáik

Synonyms[edit]

Related terms[edit]