ismerős

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ismer +‎ -ős

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈiʃmɛrøːʃ]
  • Hyphenation: is‧me‧rős

Adjective[edit]

ismerős (comparative ismerősebb, superlative legismerősebb)

  1. familiar, acquainted

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative ismerős ismerősek
accusative ismerőst ismerőseket
dative ismerősnek ismerőseknek
instrumental ismerőssel ismerősekkel
causal-final ismerősért ismerősekért
translative ismerőssé ismerősekké
terminative ismerősig ismerősekig
essive-formal ismerősként ismerősekként
essive-modal
inessive ismerősben ismerősekben
superessive ismerősön ismerőseken
adessive ismerősnél ismerőseknél
illative ismerősbe ismerősekbe
sublative ismerősre ismerősekre
allative ismerőshöz ismerősekhez
elative ismerősből ismerősekből
delative ismerősről ismerősekről
ablative ismerőstől ismerősektől

Noun[edit]

ismerős (plural ismerősök)

  1. acquaintance, friend

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative ismerős ismerősök
accusative ismerőst ismerősöket
dative ismerősnek ismerősöknek
instrumental ismerőssel ismerősökkel
causal-final ismerősért ismerősökért
translative ismerőssé ismerősökké
terminative ismerősig ismerősökig
essive-formal ismerősként ismerősökként
essive-modal
inessive ismerősben ismerősökben
superessive ismerősön ismerősökön
adessive ismerősnél ismerősöknél
illative ismerősbe ismerősökbe
sublative ismerősre ismerősökre
allative ismerőshöz ismerősökhöz
elative ismerősből ismerősökből
delative ismerősről ismerősökről
ablative ismerőstől ismerősöktől
Possessive forms of ismerős
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ismerősöm ismerőseim
2nd person sing. ismerősöd ismerőseid
3rd person sing. ismerőse ismerősei
1st person plural ismerősünk ismerőseink
2nd person plural ismerősötök ismerőseitek
3rd person plural ismerősük ismerőseik