istenkáromlás

Hungarian

Etymology

From isten +‎ káromlás, the latter from the károml- stem of káromol +‎ -ás (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiʃtɛŋkaːromlaːʃ]
• Hyphenation: is‧ten‧ká‧rom‧lás

Noun

istenkáromlás (plural istenkáromlások)

1. blasphemy (irreverence toward something sacred)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	istenkáromlás	istenkáromlások
accusative	istenkáromlást	istenkáromlásokat
dative	istenkáromlásnak	istenkáromlásoknak
instrumental	istenkáromlással	istenkáromlásokkal
causal-final	istenkáromlásért	istenkáromlásokért
translative	istenkáromlássá	istenkáromlásokká
terminative	istenkáromlásig	istenkáromlásokig
essive-formal	istenkáromlásként	istenkáromlásokként
essive-modal	—	—
inessive	istenkáromlásban	istenkáromlásokban
superessive	istenkáromláson	istenkáromlásokon
adessive	istenkáromlásnál	istenkáromlásoknál
illative	istenkáromlásba	istenkáromlásokba
sublative	istenkáromlásra	istenkáromlásokra
allative	istenkáromláshoz	istenkáromlásokhoz
elative	istenkáromlásból	istenkáromlásokból
delative	istenkáromlásról	istenkáromlásokról
ablative	istenkáromlástól	istenkáromlásoktól
non-attributive possessive - singular	istenkáromlásé	istenkáromlásoké
non-attributive possessive - plural	istenkáromláséi	istenkáromlásokéi

Possessive forms of istenkáromlás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	istenkáromlásom	istenkáromlásaim
2nd person sing.	istenkáromlásod	istenkáromlásaid
3rd person sing.	istenkáromlása	istenkáromlásai
1st person plural	istenkáromlásunk	istenkáromlásaink
2nd person plural	istenkáromlásotok	istenkáromlásaitok
3rd person plural	istenkáromlásuk	istenkáromlásaik

Further reading

• istenkáromlás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN