jövevény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

jön +‎ -vény

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈjøvɛveːɲ]
  • Hyphenation: jö‧ve‧vény

Noun[edit]

jövevény ‎(plural jövevények)

  1. newcomer

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jövevény jövevények
accusative jövevényt jövevényeket
dative jövevénynek jövevényeknek
instrumental jövevénnyel jövevényekkel
causal-final jövevényért jövevényekért
translative jövevénnyé jövevényekké
terminative jövevényig jövevényekig
essive-formal jövevényként jövevényekként
essive-modal
inessive jövevényben jövevényekben
superessive jövevényen jövevényeken
adessive jövevénynél jövevényeknél
illative jövevénybe jövevényekbe
sublative jövevényre jövevényekre
allative jövevényhez jövevényekhez
elative jövevényből jövevényekből
delative jövevényről jövevényekről
ablative jövevénytől jövevényektől
Possessive forms of jövevény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jövevényem jövevényeim
2nd person sing. jövevényed jövevényeid
3rd person sing. jövevénye jövevényei
1st person plural jövevényünk jövevényeink
2nd person plural jövevényetek jövevényeitek
3rd person plural jövevényük jövevényeik

Derived terms[edit]