jelenlét

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

jelen(present) +‎ lét(existence)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈjɛlɛnleːt]
  • Hyphenation: je‧len‧lét

Noun[edit]

jelenlét ‎(plural jelenlétek)

  1. presence

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jelenlét jelenlétek
accusative jelenlétet jelenléteket
dative jelenlétnek jelenléteknek
instrumental jelenléttel jelenlétekkel
causal-final jelenlétért jelenlétekért
translative jelenlétté jelenlétekké
terminative jelenlétig jelenlétekig
essive-formal jelenlétként jelenlétekként
essive-modal
inessive jelenlétben jelenlétekben
superessive jelenléten jelenléteken
adessive jelenlétnél jelenléteknél
illative jelenlétbe jelenlétekbe
sublative jelenlétre jelenlétekre
allative jelenléthez jelenlétekhez
elative jelenlétből jelenlétekből
delative jelenlétről jelenlétekről
ablative jelenléttől jelenlétektől
Possessive forms of jelenlét
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jelenlétem jelenléteim
2nd person sing. jelenléted jelenléteid
3rd person sing. jelenléte jelenlétei
1st person plural jelenlétünk jelenléteink
2nd person plural jelenlétetek jelenléteitek
3rd person plural jelenlétük jelenléteik

Derived terms[edit]