jelenlevő

See also: jelenlévő

Hungarian

Alternative forms

• jelenlévő

Etymology

jelen +‎ levő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjɛlɛnlɛvøː]
• Hyphenation: je‧len‧le‧vő

Noun

jelenlevő (plural jelenlevők)

1. the person present

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	jelenlevő	jelenlevők
accusative	jelenlevőt	jelenlevőket
dative	jelenlevőnek	jelenlevőknek
instrumental	jelenlevővel	jelenlevőkkel
causal-final	jelenlevőért	jelenlevőkért
translative	jelenlevővé	jelenlevőkké
terminative	jelenlevőig	jelenlevőkig
essive-formal	jelenlevőként	jelenlevőkként
essive-modal	—	—
inessive	jelenlevőben	jelenlevőkben
superessive	jelenlevőn	jelenlevőkön
adessive	jelenlevőnél	jelenlevőknél
illative	jelenlevőbe	jelenlevőkbe
sublative	jelenlevőre	jelenlevőkre
allative	jelenlevőhöz	jelenlevőkhöz
elative	jelenlevőből	jelenlevőkből
delative	jelenlevőről	jelenlevőkről
ablative	jelenlevőtől	jelenlevőktől
non-attributive possessive - singular	jelenlevőé	jelenlevőké
non-attributive possessive - plural	jelenlevőéi	jelenlevőkéi

Possessive forms of jelenlevő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	jelenlevőm	jelenlevőim
2nd person sing.	jelenlevőd	jelenlevőid
3rd person sing.	jelenlevője	jelenlevői
1st person plural	jelenlevőnk	jelenlevőink
2nd person plural	jelenlevőtök	jelenlevőitek
3rd person plural	jelenlevőjük	jelenlevőik

Usage notes

When used as an adjective, it is written in two words:

a teremben jelen levő személyek ― the persons present in the room