levő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: Levo, levo, levo-, levò, lévő, and лево

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From the lev- stem of lesz +‎ (present-participle suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈlɛvøː]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: le‧vő
  • Rhymes: -vøː

Participle

[edit]

levő

  1. Alternative form of lévő, present participle of van.
    Synonym: található
    az asztalon levő papírokthe papers (to be found) on the table

Declension

[edit]
Inflection of levő
singular plural
nominative levő levők
levőek
accusative levőt levőket
levőeket
dative levőnek levőknek
levőeknek
instrumental levővel levőkkel
levőekkel
causal-final levőért levőkért
levőekért
translative levővé levőkké
levőekké
terminative levőig levőkig
levőekig
essive-formal levőként levőkként
levőekként
essive-modal
inessive levőben levőkben
levőekben
superessive levőn levőkön
levőeken
adessive levőnél levőknél
levőeknél
illative levőbe levőkbe
levőekbe
sublative levőre levőkre
levőekre
allative levőhöz levőkhöz
levőekhez
elative levőből levőkből
levőekből
delative levőről levőkről
levőekről
ablative levőtől levőktől
levőektől
non-attributive
possessive - singular
levőé levőké
levőeké
non-attributive
possessive - plural
levőéi levőkéi
levőekéi

Derived terms

[edit]
Compound words

See also

[edit]
The seven sz-v stem verbs
  • eszik (“to eat”)
  • iszik (“to drink”)
  • hisz (“to believe, think”)
  • visz (“to take, carry”)
  • lesz (“to become; will be”)

  • tesz (“to do; to put”)
  • vesz (“to take, get, grab, buy”)
Indicative
1st-p. sg.
eszemiszom,
hiszekviszek, leszekteszekveszek
Infinitive enni, inni, hinni, vinni, lenni, tenni, venni Pres. part. evő, ivó, hí, vivő, lé/levő, tevő, vevő
Past
1st p. sg.
ettem, ittam, hittem, vittem,
lettem, tettem, vettem
Verbal
nouns
evésivás(hivés,) vivés,
levéstevésvevés
Imperative
1st-p. sg.
egyekigyakhiggyekvigyek, legyektegyekvegyek Past 3rd sg. evett, ivott, hitt, vitt, lett, tett, vett Other
nouns
ételitalhitelvitel (lét,) tételvétel
(obs./archaic  őn, —, hűn, vín, lőn, tőn, vőn) lénytényvény

Further reading

[edit]
  • levő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN