vétel

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: vetél

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

vesz +‎ -tel

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈveːtɛl]
  • Hyphenation: vé‧tel

Noun[edit]

vétel ‎(plural vételek)

  1. purchase, buying, bargain
    vétel volt. - It was a good bargain.
  2. receipt
  3. (electronics) reception

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vétel vételek
accusative vételt vételeket
dative vételnek vételeknek
instrumental vétellel vételekkel
causal-final vételért vételekért
translative vétellé vételekké
terminative vételig vételekig
essive-formal vételként vételekként
essive-modal
inessive vételben vételekben
superessive vételen vételeken
adessive vételnél vételeknél
illative vételbe vételekbe
sublative vételre vételekre
allative vételhez vételekhez
elative vételből vételekből
delative vételről vételekről
ablative vételtől vételektől
Possessive forms of vétel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vételem vételeim
2nd person sing. vételed vételeid
3rd person sing. vétele vételei
1st person plural vételünk vételeink
2nd person plural vételetek vételeitek
3rd person plural vételük vételeik

Derived terms[edit]

(Compound words):