tétel

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: tetel

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From tesz ‎(to put) +‎ -tel.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈteːtɛl/
  • Hyphenation: té‧tel

Noun[edit]

tétel ‎(plural tételek)

  1. (mathematics) theorem
  2. item, unit

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tétel tételek
accusative tételt tételeket
dative tételnek tételeknek
instrumental tétellel tételekkel
causal-final tételért tételekért
translative tétellé tételekké
terminative tételig tételekig
essive-formal tételként tételekként
essive-modal
inessive tételben tételekben
superessive tételen tételeken
adessive tételnél tételeknél
illative tételbe tételekbe
sublative tételre tételekre
allative tételhez tételekhez
elative tételből tételekből
delative tételről tételekről
ablative tételtől tételektől
Possessive forms of tétel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tételem tételeim
2nd person sing. tételed tételeid
3rd person sing. tétele tételei
1st person plural tételünk tételeink
2nd person plural tételetek tételeitek
3rd person plural tételük tételeik

Derived terms[edit]

(Compound words):