jóvátétel

Hungarian

Etymology

From jóvá +‎ tétel (“making”), from jó (“good”) +‎ -vá (“into”, case suffix) +‎ tesz (“to make”) +‎ -tel (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjoːvaːteːtɛl]
• Hyphenation: jó‧vá‧té‧tel

Noun

jóvátétel (plural jóvátételek)

1. amends, redress, reparation (a making right, the undoing of past transgressions)

   Synonym: helyrehozatal

2. (formal) indemnification (a reimbursement of loss or damage)

   Synonyms: kártérítés, kárpótlás, kompenzálás

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	jóvátétel	jóvátételek
accusative	jóvátételt	jóvátételeket
dative	jóvátételnek	jóvátételeknek
instrumental	jóvátétellel	jóvátételekkel
causal-final	jóvátételért	jóvátételekért
translative	jóvátétellé	jóvátételekké
terminative	jóvátételig	jóvátételekig
essive-formal	jóvátételként	jóvátételekként
essive-modal	jóvátételül	—
inessive	jóvátételben	jóvátételekben
superessive	jóvátételen	jóvátételeken
adessive	jóvátételnél	jóvátételeknél
illative	jóvátételbe	jóvátételekbe
sublative	jóvátételre	jóvátételekre
allative	jóvátételhez	jóvátételekhez
elative	jóvátételből	jóvátételekből
delative	jóvátételről	jóvátételekről
ablative	jóvátételtől	jóvátételektől
non-attributive possessive - singular	jóvátételé	jóvátételeké
non-attributive possessive - plural	jóvátételéi	jóvátételekéi

Possessive forms of jóvátétel
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	jóvátételem	jóvátételeim
2nd person sing.	jóvátételed	jóvátételeid
3rd person sing.	jóvátétele	jóvátételei
1st person plural	jóvátételünk	jóvátételeink
2nd person plural	jóvátételetek	jóvátételeitek
3rd person plural	jóvátételük	jóvátételeik

Derived terms

• jóvátételi

Further reading

• jóvátétel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN