kérés

See also: Keres, keres, and kereş

Hungarian

Etymology

kér (“to ask, request”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːreːʃ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ké‧rés
• Rhymes: -eːʃ

Noun

kérés (plural kérések)

1. (chiefly in phrases) verbal noun of kér: request (the act of requesting)
   • 1944, László Nagy, Adjon az Isten (’May God give’)

     nekem a kérés / nagy szégyen / adjon úgyis, ha / nem kérem.

     For me, requesting is a big shame; may he [God] give even if I don’t ask him.

2. request (the purpose or content of the request)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	kérés	kérések
accusative	kérést	kéréseket
dative	kérésnek	kéréseknek
instrumental	kéréssel	kérésekkel
causal-final	kérésért	kérésekért
translative	kéréssé	kérésekké
terminative	kérésig	kérésekig
essive-formal	kérésként	kérésekként
essive-modal	—	—
inessive	kérésben	kérésekben
superessive	kérésen	kéréseken
adessive	kérésnél	kéréseknél
illative	kérésbe	kérésekbe
sublative	kérésre	kérésekre
allative	kéréshez	kérésekhez
elative	kérésből	kérésekből
delative	kérésről	kérésekről
ablative	kéréstől	kérésektől
non-attributive possessive – singular	kérésé	kéréseké
non-attributive possessive – plural	kéréséi	kérésekéi

Possessive forms of kérés

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kérésem	kéréseim
2nd person sing.	kérésed	kéréseid
3rd person sing.	kérése	kérései
1st person plural	kérésünk	kéréseink
2nd person plural	kérésetek	kéréseitek
3rd person plural	kérésük	kéréseik

Further reading

• kérés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.