kései

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːʃɛji]
• Hyphenation: ké‧sei

Etymology 1

késő +‎ -i

Alternative forms

• késői

Adjective

kései (comparative késeibb, superlative legkéseibb)

1. late (near the end of a period of time)
2. late-born (child of older parents)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kései	késeiek
accusative	késeit	késeieket
dative	késeinek	késeieknek
instrumental	késeivel	késeiekkel
causal-final	késeiért	késeiekért
translative	késeivé	késeiekké
terminative	késeiig	késeiekig
essive-formal	késeiként	késeiekként
essive-modal	—	—
inessive	késeiben	késeiekben
superessive	késein	késeieken
adessive	késeinél	késeieknél
illative	késeibe	késeiekbe
sublative	késeire	késeiekre
allative	késeihez	késeiekhez
elative	késeiből	késeiekből
delative	késeiről	késeiekről
ablative	késeitől	késeiektől
non-attributive possessive - singular	késeié	késeieké
non-attributive possessive - plural	késeiéi	késeiekéi

Etymology 2

kés (“knife”) +‎ -ei (possessive suffix)

Noun

kései

1. third-person singular multiple-possession possessive of kés

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kései	—
accusative	késeit	—
dative	késeinek	—
instrumental	késeivel	—
causal-final	késeiért	—
translative	késeivé	—
terminative	késeiig	—
essive-formal	késeiként	—
essive-modal	késeiül	—
inessive	késeiben	—
superessive	késein	—
adessive	késeinél	—
illative	késeibe	—
sublative	késeire	—
allative	késeihez	—
elative	késeiből	—
delative	késeiről	—
ablative	késeitől	—
non-attributive possessive - singular	késeié	—
non-attributive possessive - plural	késeiéi	—