kísért

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kísér +‎ -t ‎(causative or instantaneous suffix). [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈkiːʃeːrt/
  • Hyphenation: kí‧sért

Verb[edit]

kísért

  1. (transitive) to tempt
  2. (transitive) to haunt

Conjugation[edit]

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6