kísértés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kísért +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkiːʃeːrteːʃ]
  • Hyphenation: kí‧sér‧tés

Noun[edit]

kísértés ‎(plural kísértések)

  1. temptation

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kísértés kísértések
accusative kísértést kísértéseket
dative kísértésnek kísértéseknek
instrumental kísértéssel kísértésekkel
causal-final kísértésért kísértésekért
translative kísértéssé kísértésekké
terminative kísértésig kísértésekig
essive-formal kísértésként kísértésekként
essive-modal
inessive kísértésben kísértésekben
superessive kísértésen kísértéseken
adessive kísértésnél kísértéseknél
illative kísértésbe kísértésekbe
sublative kísértésre kísértésekre
allative kísértéshez kísértésekhez
elative kísértésből kísértésekből
delative kísértésről kísértésekről
ablative kísértéstől kísértésektől
Possessive forms of kísértés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kísértésem kísértéseim
2nd person sing. kísértésed kísértéseid
3rd person sing. kísértése kísértései
1st person plural kísértésünk kísértéseink
2nd person plural kísértésetek kísértéseitek
3rd person plural kísértésük kísértéseik