kórterem

Hungarian

Etymology

kór (“disease”) +‎ terem (“hall, room”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkoːrtɛrɛm]
• Hyphenation: kór‧te‧rem

Noun

kórterem (plural kórtermek)

1. ward (hospital room)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kórterem	kórtermek
accusative	kórtermet	kórtermeket
dative	kórteremnek	kórtermeknek
instrumental	kórteremmel	kórtermekkel
causal-final	kórteremért	kórtermekért
translative	kórteremmé	kórtermekké
terminative	kórteremig	kórtermekig
essive-formal	kórteremként	kórtermekként
essive-modal	—	—
inessive	kórteremben	kórtermekben
superessive	kórtermen	kórtermeken
adessive	kórteremnél	kórtermeknél
illative	kórterembe	kórtermekbe
sublative	kórteremre	kórtermekre
allative	kórteremhez	kórtermekhez
elative	kórteremből	kórtermekből
delative	kórteremről	kórtermekről
ablative	kórteremtől	kórtermektől
non-attributive possessive - singular	kórteremé	kórtermeké
non-attributive possessive - plural	kórtereméi	kórtermekéi

Possessive forms of kórterem
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kórtermem	kórtermeim
2nd person sing.	kórtermed	kórtermeid
3rd person sing.	kórterme	kórtermei
1st person plural	kórtermünk	kórtermeink
2nd person plural	kórtermetek	kórtermeitek
3rd person plural	kórtermük	kórtermeik