köb

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: kob, køb, kɔb, KOB, and ков

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Back-formation from köböl (measure of volume, no longer used). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

[edit]

Noun

[edit]

köb (plural köbök)

  1. cube (the third power of a number)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative köb köbök
accusative köböt köböket
dative köbnek köböknek
instrumental köbbel köbökkel
causal-final köbért köbökért
translative köbbé köbökké
terminative köbig köbökig
essive-formal köbként köbökként
essive-modal
inessive köbben köbökben
superessive köbön köbökön
adessive köbnél köböknél
illative köbbe köbökbe
sublative köbre köbökre
allative köbhöz köbökhöz
elative köbből köbökből
delative köbről köbökről
ablative köbtől köböktől
non-attributive
possessive - singular
köbé köböké
non-attributive
possessive - plural
köbéi köbökéi
Possessive forms of köb
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. köböm köbeim
2nd person sing. köböd köbeid
3rd person sing. köbe köbei
1st person plural köbünk köbeink
2nd person plural köbötök köbeitek
3rd person plural köbük köbeik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • köb in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Anagrams

[edit]

Volapük

[edit]

Noun

[edit]

köb (nominative plural köbs)

  1. comb

Declension

[edit]

Derived terms

[edit]