könyöklő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

könyököl +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøɲøkløː]
  • Hyphenation: kö‧nyök‧lő

Noun[edit]

könyöklő (plural könyöklők)

  1. (of window) sill
  2. (of person, pejorative) go-getter (a pushy, aggressive person)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative könyöklő könyöklők
accusative könyöklőt könyöklőket
dative könyöklőnek könyöklőknek
instrumental könyöklővel könyöklőkkel
causal-final könyöklőért könyöklőkért
translative könyöklővé könyöklőkké
terminative könyöklőig könyöklőkig
essive-formal könyöklőként könyöklőkként
essive-modal
inessive könyöklőben könyöklőkben
superessive könyöklőn könyöklőkön
adessive könyöklőnél könyöklőknél
illative könyöklőbe könyöklőkbe
sublative könyöklőre könyöklőkre
allative könyöklőhöz könyöklőkhöz
elative könyöklőből könyöklőkből
delative könyöklőről könyöklőkről
ablative könyöklőtől könyöklőktől
Possessive forms of könyöklő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. könyöklőm könyöklőim
2nd person sing. könyöklőd könyöklőid
3rd person sing. könyöklője könyöklői
1st person plural könyöklőnk könyöklőink
2nd person plural könyöklőtök könyöklőitek
3rd person plural könyöklőjük könyöklőik

Adjective[edit]

könyöklő (not comparable)

  1. resting on one's elbow
    a párkányon könyöklőthe woman resting her elbows on the window sill

Verb[edit]

könyöklő

  1. present participle of könyököl