körte

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: korte

German[edit]

Verb[edit]

körte

  1. First-person singular preterite of kören.
  2. Third-person singular preterite of kören.
  3. First-person singular subjunctive II of kören.
  4. Third-person singular subjunctive II of kören.

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Derived from the earlier form körtvély, from a Turkic language, compare Crimean Tatar kertme (pear).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkørtɛ]
  • Hyphenation: kör‧te

Noun[edit]

körte (plural körték)

  1. pear
  2. light bulb

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative körte körték
accusative körtét körtéket
dative körtének körtéknek
instrumental körtével körtékkel
causal-final körtéért körtékért
translative körtévé körtékké
terminative körtéig körtékig
essive-formal körteként körtékként
essive-modal
inessive körtében körtékben
superessive körtén körtéken
adessive körténél körtéknél
illative körtébe körtékbe
sublative körtére körtékre
allative körtéhez körtékhez
elative körtéből körtékből
delative körtéről körtékről
ablative körtétől körtéktől
Possessive forms of körte
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. körtém körtéim
2nd person sing. körtéd körtéid
3rd person sing. körtéje körtéi
1st person plural körténk körtéink
2nd person plural körtétek körtéitek
3rd person plural körtéjük körtéik

Derived terms[edit]