középszerűség

Hungarian

Etymology

középszerű (“mediocre”) +‎ -ség (“noun-forming suffix”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøzeːpsɛryːʃeːɡ]
• Hyphenation: kö‧zép‧sze‧rű‧ség

Noun

középszerűség

1. mediocrity (the condition of having only an average degree of quality, skills etc.)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	középszerűség	középszerűségek
accusative	középszerűséget	középszerűségeket
dative	középszerűségnek	középszerűségeknek
instrumental	középszerűséggel	középszerűségekkel
causal-final	középszerűségért	középszerűségekért
translative	középszerűséggé	középszerűségekké
terminative	középszerűségig	középszerűségekig
essive-formal	középszerűségként	középszerűségekként
essive-modal	—	—
inessive	középszerűségben	középszerűségekben
superessive	középszerűségen	középszerűségeken
adessive	középszerűségnél	középszerűségeknél
illative	középszerűségbe	középszerűségekbe
sublative	középszerűségre	középszerűségekre
allative	középszerűséghez	középszerűségekhez
elative	középszerűségből	középszerűségekből
delative	középszerűségről	középszerűségekről
ablative	középszerűségtől	középszerűségektől
non-attributive possessive - singular	középszerűségé	középszerűségeké
non-attributive possessive - plural	középszerűségéi	középszerűségekéi

Possessive forms of középszerűség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	középszerűségem	középszerűségeim
2nd person sing.	középszerűséged	középszerűségeid
3rd person sing.	középszerűsége	középszerűségei
1st person plural	középszerűségünk	középszerűségeink
2nd person plural	középszerűségetek	középszerűségeitek
3rd person plural	középszerűségük	középszerűségeik