középszerűség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

középszerű (mediocre) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøzeːpsɛryːʃeːɡ]
  • Hyphenation: kö‧zép‧sze‧rű‧ség

Noun[edit]

középszerűség

  1. mediocrity (the condition of having only an average degree of quality, skills etc.)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative középszerűség középszerűségek
accusative középszerűséget középszerűségeket
dative középszerűségnek középszerűségeknek
instrumental középszerűséggel középszerűségekkel
causal-final középszerűségért középszerűségekért
translative középszerűséggé középszerűségekké
terminative középszerűségig középszerűségekig
essive-formal középszerűségként középszerűségekként
essive-modal
inessive középszerűségben középszerűségekben
superessive középszerűségen középszerűségeken
adessive középszerűségnél középszerűségeknél
illative középszerűségbe középszerűségekbe
sublative középszerűségre középszerűségekre
allative középszerűséghez középszerűségekhez
elative középszerűségből középszerűségekből
delative középszerűségről középszerűségekről
ablative középszerűségtől középszerűségektől
Possessive forms of középszerűség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. középszerűségem középszerűségeim
2nd person sing. középszerűséged középszerűségeid
3rd person sing. középszerűsége középszerűségei
1st person plural középszerűségünk középszerűségeink
2nd person plural középszerűségetek középszerűségeitek
3rd person plural középszerűségük középszerűségeik