közhely

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

köz +‎ hely

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøshɛj]
  • Hyphenation: köz‧hely

Noun[edit]

közhely (plural közhelyek)

  1. platitude, cliché

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative közhely közhelyek
accusative közhelyet közhelyeket
dative közhelynek közhelyeknek
instrumental közhellyel közhelyekkel
causal-final közhelyért közhelyekért
translative közhellyé közhelyekké
terminative közhelyig közhelyekig
essive-formal közhelyként közhelyekként
essive-modal
inessive közhelyben közhelyekben
superessive közhelyen közhelyeken
adessive közhelynél közhelyeknél
illative közhelybe közhelyekbe
sublative közhelyre közhelyekre
allative közhelyhez közhelyekhez
elative közhelyből közhelyekből
delative közhelyről közhelyekről
ablative közhelytől közhelyektől
Possessive forms of közhely
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. közhelyem közhelyeim
2nd person sing. közhelyed közhelyeid
3rd person sing. közhelye közhelyei
1st person plural közhelyünk közhelyeink
2nd person plural közhelyetek közhelyeitek
3rd person plural közhelyük közhelyeik

Synonyms[edit]

See also[edit]