közhely

Hungarian

Etymology

Internationalism, analogous to English commonplace, German Gemeinplatz, French lieu commun etc. Calque of Latin locus commūnis, from Ancient Greek κοινὸς τόπος (koinòs tópos). Equivalent to köz (“public, general, common”) +‎ hely (“place”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøshɛj]
• Hyphenation: köz‧hely
• Rhymes: -ɛj

Noun

közhely (plural közhelyek)

1. platitude, cliché, commonplace, truism

   Synonyms: klisé, frázis

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	közhely	közhelyek
accusative	közhelyet	közhelyeket
dative	közhelynek	közhelyeknek
instrumental	közhellyel	közhelyekkel
causal-final	közhelyért	közhelyekért
translative	közhellyé	közhelyekké
terminative	közhelyig	közhelyekig
essive-formal	közhelyként	közhelyekként
essive-modal	—	—
inessive	közhelyben	közhelyekben
superessive	közhelyen	közhelyeken
adessive	közhelynél	közhelyeknél
illative	közhelybe	közhelyekbe
sublative	közhelyre	közhelyekre
allative	közhelyhez	közhelyekhez
elative	közhelyből	közhelyekből
delative	közhelyről	közhelyekről
ablative	közhelytől	közhelyektől
non-attributive possessive – singular	közhelyé	közhelyeké
non-attributive possessive – plural	közhelyéi	közhelyekéi

Possessive forms of közhely

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	közhelyem	közhelyeim
2nd person sing.	közhelyed	közhelyeid
3rd person sing.	közhelye	közhelyei
1st person plural	közhelyünk	közhelyeink
2nd person plural	közhelyetek	közhelyeitek
3rd person plural	közhelyük	közhelyeik

See also

• Appendix:Hungarian words with ly

Further reading

• közhely in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.