közkívánat

Hungarian[edit]

köz (“public”) +‎ kívánat (“demand, wish”)

közkívánat (plural közkívánatok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	közkívánat	közkívánatok
accusative	közkívánatot	közkívánatokat
dative	közkívánatnak	közkívánatoknak
instrumental	közkívánattal	közkívánatokkal
causal-final	közkívánatért	közkívánatokért
translative	közkívánattá	közkívánatokká
terminative	közkívánatig	közkívánatokig
essive-formal	közkívánatként	közkívánatokként
essive-modal	közkívánatul	—
inessive	közkívánatban	közkívánatokban
superessive	közkívánaton	közkívánatokon
adessive	közkívánatnál	közkívánatoknál
illative	közkívánatba	közkívánatokba
sublative	közkívánatra	közkívánatokra
allative	közkívánathoz	közkívánatokhoz
elative	közkívánatból	közkívánatokból
delative	közkívánatról	közkívánatokról
ablative	közkívánattól	közkívánatoktól
non-attributive possessive - singular	közkívánaté	közkívánatoké
non-attributive possessive - plural	közkívánatéi	közkívánatokéi

Possessive forms of közkívánat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	közkívánatom	közkívánataim
2nd person sing.	közkívánatod	közkívánataid
3rd person sing.	közkívánata	közkívánatai
1st person plural	közkívánatunk	közkívánataink
2nd person plural	közkívánatotok	közkívánataitok
3rd person plural	közkívánatuk	közkívánataik