közlekedés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

közlekedik +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøzlɛkɛdeːʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: köz‧le‧ke‧dés

Noun[edit]

közlekedés ‎(plural közlekedések)

  1. transportation

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative közlekedés közlekedések
accusative közlekedést közlekedéseket
dative közlekedésnek közlekedéseknek
instrumental közlekedéssel közlekedésekkel
causal-final közlekedésért közlekedésekért
translative közlekedéssé közlekedésekké
terminative közlekedésig közlekedésekig
essive-formal közlekedésként közlekedésekként
essive-modal
inessive közlekedésben közlekedésekben
superessive közlekedésen közlekedéseken
adessive közlekedésnél közlekedéseknél
illative közlekedésbe közlekedésekbe
sublative közlekedésre közlekedésekre
allative közlekedéshez közlekedésekhez
elative közlekedésből közlekedésekből
delative közlekedésről közlekedésekről
ablative közlekedéstől közlekedésektől
Possessive forms of közlekedés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. közlekedésem közlekedéseim
2nd person sing. közlekedésed közlekedéseid
3rd person sing. közlekedése közlekedései
1st person plural közlekedésünk közlekedéseink
2nd person plural közlekedésetek közlekedéseitek
3rd person plural közlekedésük közlekedéseik

Derived terms[edit]