közmondás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

köz +‎ mondás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈkøzmondaːʃ/
  • Hyphenation: köz‧mon‧dás

Noun[edit]

közmondás ‎(plural közmondások)

  1. proverb (phrase)

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative közmondás közmondások
accusative közmondást közmondásokat
dative közmondásnak közmondásoknak
instrumental közmondással közmondásokkal
causal-final közmondásért közmondásokért
translative közmondássá közmondásokká
terminative közmondásig közmondásokig
essive-formal közmondásként közmondásokként
essive-modal
inessive közmondásban közmondásokban
superessive közmondáson közmondásokon
adessive közmondásnál közmondásoknál
illative közmondásba közmondásokba
sublative közmondásra közmondásokra
allative közmondáshoz közmondásokhoz
elative közmondásból közmondásokból
delative közmondásról közmondásokról
ablative közmondástól közmondásoktól
Possessive forms of közmondás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. közmondásom közmondásaim
2nd person sing. közmondásod közmondásaid
3rd person sing. közmondása közmondásai
1st person plural közmondásunk közmondásaink
2nd person plural közmondásotok közmondásaitok
3rd person plural közmondásuk közmondásaik