Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search



küld (to send) +‎ -emény (noun-forming suffix indicating the object of action)


  • IPA(key): [ˈkyldɛmeːɲ]
  • Hyphenation: kül‧de‧mény


küldemény (plural küldemények)

  1. delivery, consignment (an item to be sent, in transit or having been sent)


Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative küldemény küldemények
accusative küldeményt küldeményeket
dative küldeménynek küldeményeknek
instrumental küldeménnyel küldeményekkel
causal-final küldeményért küldeményekért
translative küldeménnyé küldeményekké
terminative küldeményig küldeményekig
essive-formal küldeményként küldeményekként
inessive küldeményben küldeményekben
superessive küldeményen küldeményeken
adessive küldeménynél küldeményeknél
illative küldeménybe küldeményekbe
sublative küldeményre küldeményekre
allative küldeményhez küldeményekhez
elative küldeményből küldeményekből
delative küldeményről küldeményekről
ablative küldeménytől küldeményektől
Possessive forms of küldemény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. küldeményem küldeményeim
2nd person sing. küldeményed küldeményeid
3rd person sing. küldeménye küldeményei
1st person plural küldeményünk küldeményeink
2nd person plural küldeményetek küldeményeitek
3rd person plural küldeményük küldeményeik