kültér

Hungarian

Etymology

From kül- (“outside”, noun prefix, from adverb kívül (“outside, outdoors”)) +‎ tér (“space, field”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkylteːr]
• Hyphenation: kül‧tér
• Rhymes: -eːr

Noun

kültér

1. the outdoors, outside

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kültér	külterek
accusative	külteret	kültereket
dative	kültérnek	kültereknek
instrumental	kültérrel	külterekkel
causal-final	kültérért	külterekért
translative	kültérré	külterekké
terminative	kültérig	külterekig
essive-formal	kültérként	külterekként
essive-modal	—	—
inessive	kültérben	külterekben
superessive	kültéren	kültereken
adessive	kültérnél	kültereknél
illative	kültérbe	külterekbe
sublative	kültérre	külterekre
allative	kültérhez	külterekhez
elative	kültérből	külterekből
delative	kültérről	külterekről
ablative	kültértől	külterektől
non-attributive possessive - singular	kültéré	kültereké
non-attributive possessive - plural	kültéréi	külterekéi

Possessive forms of kültér
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	külterem	kültereim
2nd person sing.	kültered	kültereid
3rd person sing.	kültere	külterei
1st person plural	külterünk	kültereink
2nd person plural	külteretek	kültereitek
3rd person plural	külterük	kültereik

Derived terms

• kültéri