képzett

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

képez +‎ -ett

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkeːbzɛtː]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: kép‧zett
  • Rhymes: -ɛtː

Verb

[edit]

képzett

  1. third-person singular indicative past indefinite of képez

Participle

[edit]

képzett

  1. past participle of képez

Adjective

[edit]

képzett (comparative képzettebb, superlative legképzettebb)

  1. skilled, educated
  2. (grammar) derived, derivative
    Coordinate terms: jeles, ragos

Usage notes

[edit]

Not to be confused with képzet (idea, notion, image).

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative képzett képzettek
accusative képzettet képzetteket
dative képzettnek képzetteknek
instrumental képzettel képzettekkel
causal-final képzettért képzettekért
translative képzetté képzettekké
terminative képzettig képzettekig
essive-formal képzettként képzettekként
essive-modal
inessive képzettben képzettekben
superessive képzetten képzetteken
adessive képzettnél képzetteknél
illative képzettbe képzettekbe
sublative képzettre képzettekre
allative képzetthez képzettekhez
elative képzettből képzettekből
delative képzettről képzettekről
ablative képzettől képzettektől
non-attributive
possessive - singular
képzetté képzetteké
non-attributive
possessive - plural
képzettéi képzettekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • képzett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN