katalizátor

See also: katalizator

Hungarian

Etymology

From German Katalysator, from French catalyseur (“catalyst”), from catalyser (“to catalyse”), from catalyse (“catalysis”), from Ancient Greek κατάλυσις (katálusis, “dissolution”), from καταλύω (katalúō, “I dissolve”). With -átor ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒtɒlizaːtor]
• Hyphenation: ka‧ta‧li‧zá‧tor
• Rhymes: -or

Noun

katalizátor (plural katalizátorok)

1. catalyst

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	katalizátor	katalizátorok
accusative	katalizátort	katalizátorokat
dative	katalizátornak	katalizátoroknak
instrumental	katalizátorral	katalizátorokkal
causal-final	katalizátorért	katalizátorokért
translative	katalizátorrá	katalizátorokká
terminative	katalizátorig	katalizátorokig
essive-formal	katalizátorként	katalizátorokként
essive-modal	—	—
inessive	katalizátorban	katalizátorokban
superessive	katalizátoron	katalizátorokon
adessive	katalizátornál	katalizátoroknál
illative	katalizátorba	katalizátorokba
sublative	katalizátorra	katalizátorokra
allative	katalizátorhoz	katalizátorokhoz
elative	katalizátorból	katalizátorokból
delative	katalizátorról	katalizátorokról
ablative	katalizátortól	katalizátoroktól
non-attributive possessive - singular	katalizátoré	katalizátoroké
non-attributive possessive - plural	katalizátoréi	katalizátorokéi

Possessive forms of katalizátor
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	katalizátorom	katalizátoraim
2nd person sing.	katalizátorod	katalizátoraid
3rd person sing.	katalizátora	katalizátorai
1st person plural	katalizátorunk	katalizátoraink
2nd person plural	katalizátorotok	katalizátoraitok
3rd person plural	katalizátoruk	katalizátoraik

Further reading

• katalizátor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN