kegyetlen
Hungarian
Etymology
[after 1372] From the same unattested stem as kegyelem (“mercy”) + -etlen. [1]
Pronunciation
Adjective
kegyetlen (comparative kegyetlenebb, superlative legkegyetlenebb)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kegyetlen | kegyetlenek |
| accusative | kegyetlent | kegyetleneket |
| dative | kegyetlennek | kegyetleneknek |
| instrumental | kegyetlennel | kegyetlenekkel |
| causal-final | kegyetlenért | kegyetlenekért |
| translative | kegyetlenné | kegyetlenekké |
| terminative | kegyetlenig | kegyetlenekig |
| essive-formal | kegyetlenként | kegyetlenekként |
| essive-modal | kegyetlenül | — |
| inessive | kegyetlenben | kegyetlenekben |
| superessive | kegyetlenen | kegyetleneken |
| adessive | kegyetlennél | kegyetleneknél |
| illative | kegyetlenbe | kegyetlenekbe |
| sublative | kegyetlenre | kegyetlenekre |
| allative | kegyetlenhez | kegyetlenekhez |
| elative | kegyetlenből | kegyetlenekből |
| delative | kegyetlenről | kegyetlenekről |
| ablative | kegyetlentől | kegyetlenektől |
| non-attributive possessive - singular |
kegyetlené | kegyetleneké |
| non-attributive possessive - plural |
kegyetlenéi | kegyetlenekéi |
Derived terms
References
- ^ kegyetlen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)