kegyetlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

[after 1372] From the same unattested stem as kegyelem (mercy) +‎ -etlen. [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛɟɛtlɛn]
  • Hyphenation: ke‧gyet‧len

Adjective[edit]

kegyetlen (comparative kegyetlenebb, superlative legkegyetlenebb)

  1. cruel

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kegyetlen kegyetlenek
accusative kegyetlent kegyetleneket
dative kegyetlennek kegyetleneknek
instrumental kegyetlennel kegyetlenekkel
causal-final kegyetlenért kegyetlenekért
translative kegyetlenné kegyetlenekké
terminative kegyetlenig kegyetlenekig
essive-formal kegyetlenként kegyetlenekként
essive-modal kegyetlenül
inessive kegyetlenben kegyetlenekben
superessive kegyetlenen kegyetleneken
adessive kegyetlennél kegyetleneknél
illative kegyetlenbe kegyetlenekbe
sublative kegyetlenre kegyetlenekre
allative kegyetlenhez kegyetlenekhez
elative kegyetlenből kegyetlenekből
delative kegyetlenről kegyetlenekről
ablative kegyetlentől kegyetlenektől

Derived terms[edit]

References[edit]