őrült

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: örült

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

őrül +‎ -t

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈøːrylt]
  • Hyphenation: őrült

Adjective[edit]

őrült (comparative őrültebb, superlative legőrültebb)

  1. mad, crazy

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative őrült őrültek
accusative őrültet őrülteket
dative őrültnek őrülteknek
instrumental őrülttel őrültekkel
causal-final őrültért őrültekért
translative őrültté őrültekké
terminative őrültig őrültekig
essive-formal őrültként őrültekként
essive-modal
inessive őrültben őrültekben
superessive őrültön őrülteken
adessive őrültnél őrülteknél
illative őrültbe őrültekbe
sublative őrültre őrültekre
allative őrülthöz őrültekhez
elative őrültből őrültekből
delative őrültről őrültekről
ablative őrülttől őrültektől

Derived terms[edit]

Verb[edit]

őrült

  1. past participle of őrül
  2. third-person singular indicative past indefinite of őrül