kelletlenség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kelletlen +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛlːɛtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: kel‧let‧len‧ség

Noun[edit]

kelletlenség (plural kelletlenségek)

  1. reluctance

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kelletlenség kelletlenségek
accusative kelletlenséget kelletlenségeket
dative kelletlenségnek kelletlenségeknek
instrumental kelletlenséggel kelletlenségekkel
causal-final kelletlenségért kelletlenségekért
translative kelletlenséggé kelletlenségekké
terminative kelletlenségig kelletlenségekig
essive-formal kelletlenségként kelletlenségekként
essive-modal
inessive kelletlenségben kelletlenségekben
superessive kelletlenségen kelletlenségeken
adessive kelletlenségnél kelletlenségeknél
illative kelletlenségbe kelletlenségekbe
sublative kelletlenségre kelletlenségekre
allative kelletlenséghez kelletlenségekhez
elative kelletlenségből kelletlenségekből
delative kelletlenségről kelletlenségekről
ablative kelletlenségtől kelletlenségektől
Possessive forms of kelletlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kelletlenségem kelletlenségeim
2nd person sing. kelletlenséged kelletlenségeid
3rd person sing. kelletlensége kelletlenségei
1st person plural kelletlenségünk kelletlenségeink
2nd person plural kelletlenségetek kelletlenségeitek
3rd person plural kelletlenségük kelletlenségeik