kemény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: kémény

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Finno-Ugric or perhaps Proto-Uralic *kämä(hard, firm)[1][2] +‎ -ny.[3]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛmeːɲ]
  • (file)
  • Hyphenation: ke‧mény

Adjective[edit]

kemény (comparative keményebb, superlative legkeményebb)

  1. hard (resistant to pressure)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kemény kemények
accusative keményet keményeket
dative keménynek keményeknek
instrumental keménnyel keményekkel
causal-final keményért keményekért
translative keménnyé keményekké
terminative keményig keményekig
essive-formal keményként keményekként
essive-modal
inessive keményben keményekben
superessive keményen keményeken
adessive keménynél keményeknél
illative keménybe keményekbe
sublative keményre keményekre
allative keményhez keményekhez
elative keményből keményekből
delative keményről keményekről
ablative keménytől keményektől

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Greenberg, Joseph H. Indo-European and Its Closest Relatives. 2. Lexicon. Stanford: Stanford University Press, 2002. Online.
  2. ^ Entry #264 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  3. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6