kenőcs

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛnøːt͡ʃ]
  • Hyphenation: ke‧nőcs

Noun[edit]

kenőcs ‎(plural kenőcsök)

  1. ointment, unguent, salve

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kenőcs kenőcsök
accusative kenőcsöt kenőcsöket
dative kenőcsnek kenőcsöknek
instrumental kenőccsel kenőcsökkel
causal-final kenőcsért kenőcsökért
translative kenőccsé kenőcsökké
terminative kenőcsig kenőcsökig
essive-formal kenőcsként kenőcsökként
essive-modal
inessive kenőcsben kenőcsökben
superessive kenőcsön kenőcsökön
adessive kenőcsnél kenőcsöknél
illative kenőcsbe kenőcsökbe
sublative kenőcsre kenőcsökre
allative kenőcshöz kenőcsökhöz
elative kenőcsből kenőcsökből
delative kenőcsről kenőcsökről
ablative kenőcstől kenőcsöktől
Possessive forms of kenőcs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kenőcsöm kenőcseim
2nd person sing. kenőcsöd kenőcseid
3rd person sing. kenőcse kenőcsei
1st person plural kenőcsünk kenőcseink
2nd person plural kenőcsötök kenőcseitek
3rd person plural kenőcsük kenőcseik

Derived terms[edit]