kereskedő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kereskedik +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛrɛʃkɛdøː]
  • Hyphenation: ke‧res‧ke‧dő

Noun[edit]

kereskedő ‎(plural kereskedők)

  1. merchant

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative kereskedő kereskedők
accusative kereskedőt kereskedőket
dative kereskedőnek kereskedőknek
instrumental kereskedővel kereskedőkkel
causal-final kereskedőért kereskedőkért
translative kereskedővé kereskedőkké
terminative kereskedőig kereskedőkig
essive-formal kereskedőként kereskedőkként
essive-modal
inessive kereskedőben kereskedőkben
superessive kereskedőn kereskedőkön
adessive kereskedőnél kereskedőknél
illative kereskedőbe kereskedőkbe
sublative kereskedőre kereskedőkre
allative kereskedőhöz kereskedőkhöz
elative kereskedőből kereskedőkből
delative kereskedőről kereskedőkről
ablative kereskedőtől kereskedőktől
Possessive forms of kereskedő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kereskedőm kereskedőim
2nd person sing. kereskedőd kereskedőid
3rd person sing. kereskedője kereskedői
1st person plural kereskedőnk kereskedőink
2nd person plural kereskedőtök kereskedőitek
3rd person plural kereskedőjük kereskedőik

Verb[edit]

kereskedő

  1. present participle of kereskedik