kettősség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kettős +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛtːøːʃːeːɡ]
  • Hyphenation: ket‧tős‧ség

Noun[edit]

kettősség (plural kettősségek)

  1. duality

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kettősség kettősségek
accusative kettősséget kettősségeket
dative kettősségnek kettősségeknek
instrumental kettősséggel kettősségekkel
causal-final kettősségért kettősségekért
translative kettősséggé kettősségekké
terminative kettősségig kettősségekig
essive-formal kettősségként kettősségekként
essive-modal
inessive kettősségben kettősségekben
superessive kettősségen kettősségeken
adessive kettősségnél kettősségeknél
illative kettősségbe kettősségekbe
sublative kettősségre kettősségekre
allative kettősséghez kettősségekhez
elative kettősségből kettősségekből
delative kettősségről kettősségekről
ablative kettősségtől kettősségektől
non-attributive
possessive - singular
kettősségé kettősségeké
non-attributive
possessive - plural
kettősségéi kettősségekéi
Possessive forms of kettősség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kettősségem kettősségeim
2nd person sing. kettősséged kettősségeid
3rd person sing. kettőssége kettősségei
1st person plural kettősségünk kettősségeink
2nd person plural kettősségetek kettősségeitek
3rd person plural kettősségük kettősségeik

Further reading[edit]