kettős

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kettő +‎ -s

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛtːøːʃ]
  • Hyphenation: ket‧tős

Adjective[edit]

kettős (not comparable)

  1. double, dual

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

Noun[edit]

kettős (plural kettősök)

  1. duet, duo

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kettős kettősök
accusative kettőst kettősöket
dative kettősnek kettősöknek
instrumental kettőssel kettősökkel
causal-final kettősért kettősökért
translative kettőssé kettősökké
terminative kettősig kettősökig
essive-formal kettősként kettősökként
essive-modal
inessive kettősben kettősökben
superessive kettősön kettősökön
adessive kettősnél kettősöknél
illative kettősbe kettősökbe
sublative kettősre kettősökre
allative kettőshöz kettősökhöz
elative kettősből kettősökből
delative kettősről kettősökről
ablative kettőstől kettősöktől
Possessive forms of kettős
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kettősöm kettőseim
2nd person sing. kettősöd kettőseid
3rd person sing. kettőse kettősei
1st person plural kettősünk kettőseink
2nd person plural kettősötök kettőseitek
3rd person plural kettősük kettőseik