ketten

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: Ketten

German

[edit]

Etymology

[edit]

Kette +‎ -en

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkɛtn̩]
  • Hyphenation: ket‧ten
  • Audio:(file)

Verb

[edit]

ketten (weak, third-person singular present kettet, past tense kettete, past participle gekettet, auxiliary haben)

  1. to chain

Conjugation

[edit]
[edit]

Further reading

[edit]
  • ketten” in Digitales Wörterbuch der deutschen Sprache
  • ketten” in Duden online

Hungarian

[edit]
Hungarian numbers (edit)
20
 ←  1 2 3  → 
    Cardinal: kettő, két
    Nominal: kettes
    Ordinal: második
    Day of month: másodika
    A.o.: másodszor, másodjára
    Adverbial: kétszer
    Multiplier: kétszeres, kettős, dupla
    Distributive: kettesével
    Collective: mindkét, mindkettő
    Fractional: fél, ketted
    Number of people: ketten

Etymology

[edit]

kettő (two) +‎ -en

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkɛtːɛn]
  • Hyphenation: ket‧ten

Numeral

[edit]

ketten

  1. two together, two of, two
    Mi ketten.The two of us.
    Ketten vannak.There's two of them.
    Ketten egy ellen.Two against one.

See also

[edit]
Compound words

Japanese

[edit]

Romanization

[edit]

ketten

  1. Rōmaji transcription of けってん