kiábrándulás

Hungarian

Etymology

kiábrándul +‎ -ás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkijaːbraːndulaːʃ]
• Hyphenation: ki‧áb‧rán‧du‧lás

Noun

kiábrándulás (plural kiábrándulások)

1. disillusionment

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kiábrándulás	kiábrándulások
accusative	kiábrándulást	kiábrándulásokat
dative	kiábrándulásnak	kiábrándulásoknak
instrumental	kiábrándulással	kiábrándulásokkal
causal-final	kiábrándulásért	kiábrándulásokért
translative	kiábrándulássá	kiábrándulásokká
terminative	kiábrándulásig	kiábrándulásokig
essive-formal	kiábrándulásként	kiábrándulásokként
essive-modal	—	—
inessive	kiábrándulásban	kiábrándulásokban
superessive	kiábránduláson	kiábrándulásokon
adessive	kiábrándulásnál	kiábrándulásoknál
illative	kiábrándulásba	kiábrándulásokba
sublative	kiábrándulásra	kiábrándulásokra
allative	kiábránduláshoz	kiábrándulásokhoz
elative	kiábrándulásból	kiábrándulásokból
delative	kiábrándulásról	kiábrándulásokról
ablative	kiábrándulástól	kiábrándulásoktól
non-attributive possessive - singular	kiábrándulásé	kiábrándulásoké
non-attributive possessive - plural	kiábránduláséi	kiábrándulásokéi

Possessive forms of kiábrándulás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kiábrándulásom	kiábrándulásaim
2nd person sing.	kiábrándulásod	kiábrándulásaid
3rd person sing.	kiábrándulása	kiábrándulásai
1st person plural	kiábrándulásunk	kiábrándulásaink
2nd person plural	kiábrándulásotok	kiábrándulásaitok
3rd person plural	kiábrándulásuk	kiábrándulásaik