kiáltás

Hungarian

Etymology

kiált +‎ -ás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkijaːltaːʃ]
• Hyphenation: ki‧ál‧tás

Noun

kiáltás (plural kiáltások)

1. cry (a shout or scream)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kiáltás	kiáltások
accusative	kiáltást	kiáltásokat
dative	kiáltásnak	kiáltásoknak
instrumental	kiáltással	kiáltásokkal
causal-final	kiáltásért	kiáltásokért
translative	kiáltássá	kiáltásokká
terminative	kiáltásig	kiáltásokig
essive-formal	kiáltásként	kiáltásokként
essive-modal	—	—
inessive	kiáltásban	kiáltásokban
superessive	kiáltáson	kiáltásokon
adessive	kiáltásnál	kiáltásoknál
illative	kiáltásba	kiáltásokba
sublative	kiáltásra	kiáltásokra
allative	kiáltáshoz	kiáltásokhoz
elative	kiáltásból	kiáltásokból
delative	kiáltásról	kiáltásokról
ablative	kiáltástól	kiáltásoktól
non-attributive possessive - singular	kiáltásé	kiáltásoké
non-attributive possessive - plural	kiáltáséi	kiáltásokéi

Possessive forms of kiáltás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kiáltásom	kiáltásaim
2nd person sing.	kiáltásod	kiáltásaid
3rd person sing.	kiáltása	kiáltásai
1st person plural	kiáltásunk	kiáltásaink
2nd person plural	kiáltásotok	kiáltásaitok
3rd person plural	kiáltásuk	kiáltásaik

Derived terms

Compound words

• csatakiáltás
• segélykiáltás

 

Further reading

• kiáltás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN